15. rész

13 feliratkozó!! Bár kettő rejtett de ez akkor is egy nagyon jó szám! Most le vagyok nyűgözve. Mint ha villámcsapás érte volna az oldalt, bár szerintem ehhez hozzájárul az új design ami végre sokkal jobb mint az előző...elismerem siralmas volt, de legalább nem kellett sokáig várni az újra:) Remélem mindenkinek tetszik az újabb rész! ;) -C

Érdekes volt a tudat, amikor rádöbbentem, hogy az érzelmeim irányították az időjárást. Ameddig szomorúbb hangulatom volt, addig esett az eső, és amint megnyugodtam azonnal kisütött a nap. Ezek nem véletlenek. Egy mosollyal az arcomon raktároztam el az élményt. Julian furcsán rám nézett, hiszen nem értette, hogy min mosolygok, de nem is kell tudnia. Julian nem haza vitt, hanem hozzá. Julian egy modern villában lakott, a környéken tele hasonló ilyen házzal. Tipikus gazdag környék, ahol Porschénél rosszabb kocsit biztosan nem találsz. Lakberendezős újságokból volt fogalmam a hasonló házakról, de élőben még bámulatosabbak. Egy gyönyörű golden retriver kutyus futott a kapu elé. Nem vagyok nagy állatrajongó, de ez a kutya nagyon édes volt. Óvatosan megsimogattam a kerítésen át.
- Mi a neve? –néztem Julianre. Julian feltűnően félre nézett, és már tudtam a választ. –Komolyan erre a kutyára emlékeztetlek? –nevettem kínosan. Ez nekem kicsit szokatlan volt. Bementünk a házba, ahol nem ért meglepetés. A ház belseje is teljesen modern volt, letisztult formákkal. Julianhez való. A nappaliban lévő kanapén viszont megakadt valamin a szemem. Báli ruhák. Kérdőn néztem Julianre, aki egy szexi mosolyra húzta a száját, és nekidőlt a falnak.
- Ez mind a tied. A szüleid ma bált rendeznek a kastélyotokban az iskola tanulóinak. –válaszolt nekem Julian. –Hármat Mason hozott, hármat én. –vont vállat.
- Először is nagyon köszönöm, ez nagyon kedves tőletek. Másodszor te együttműködtél Masonnel? –néztem meglepetten Julianre. Nem gondoltam, hogy valaha is képes lesz ilyesmire.
- Csak miattad tettem. –kaptam egy halvány mosolyt tőle. Azonnal megöleltem Juliant. Utána gyorsan elmentem zuhanyozni, és gondoltam egyesével bemutatva Juliannek, felpróbálom őket. A szüleim sose rendeznének egy gimis bálhoz hasonlító rendezvényt, így tudtam, hogy estélyi ruhák kellettek. Mindegyiket felpróbáltam, de egyik sem nyerte el a tetszésemet. Leültem a kanapéra és csalódottan néztem Julianre.
- Most komolyan egyik sem jött be? –nézett rám enyhén mérgesen Julian.
- Nagyon szépek, de semelyiket sem érzem elég közel magamhoz. –feleltem Juliannek, és gondoltam kinézek a teraszra. Felálltam a kanapéról és elhúztam a függönyt. Az egyik kerti bútoron azonnal kiszúrtam egy fekete nejlon zsákot. A fejem után menve kiléptem a teraszra és jobban szemügyre vettem a dolgokat. A fekete zsákon találtam egy cetlit, amire ez volt ráírva: Calissának. Furcsának találtam mivel sem Julian, sem Mason nem rakhatta ide. Gondoltam, ha valaki pazarolt arra időt, hogy Julianhez betörjön miattam, akkor megnézem, hogy mit hozhattak nekem.
- Te hoztad? –nézett rám idegen Julian. Vállat vonva megráztam a fejem. Azt hittem, hogy Julian össze fog esni azzal a tudattal, hogy betörtek hozzá, de e helyett megemberelte magát, és eltűnt a konyhában. Egy óriás saláta csipesszel tért vissza és megfogta vele a zsákot.
- Ezt most azonnal kidobjuk. –jelentette ki és már indult a kuka felé, de megállítottam.
- Nézzük meg, hogy mi van benne. –kértem Juliant. – Ebbe a zsákba ruha lesz, nem egy halott ember bűzlő teteme. –forgattam a szemeim. Julian nehezen, de átadta a zsákot.
- Mostantól a te felelősséged. –mondta. Mint ha eddig nem az enyém lett volna. Bevittem a nappaliba, és kibontottam a fekete zsákot. Egy gyönyörű, szívdekoltázsú, arany-fehér színekben pompázó csodát találtam. Mint ha csak nekem tervezték volna. Egy anonim ember honnan tudja ilyen jól az ízlésemet? Ráhibázott volna? Vagy nem is olyan ismeretlen? A lényeg, hogy megtaláltam a tökéletes ruhát. A zsákban még találtam a ruhához illő ékszereket és cipőt is. Az egész szettet felpróbálta és úgy jöttem ki Julian elé.

- Gyönyörű vagy. –mondta Julian, miután alaposan végigmért. –Szinte rád öntötték, annyira tökéletesnek tűnik rajtad. –nézett rám magabiztosan Julian. Julian közelebb jött, és magához húzott. Azt hittem, hogy csak egy ölelést akar, de amikor ár majdnem megcsókolt, ellöktem magamtól.
- Basszus mi van ma? Csókoljuk meg Calissát nap? –néztem Julianre felháborodottan. Persze ő nem érthette, hiszen nem tudja az előzményeket. Azonnal visszaöltöztem, fogtam a cuccaim és eljöttem Juliantől. Gondoltam rá, hogy kölcsönveszem a kocsiját, de inkább vámpírsebességem mellett döntöttem. Öt perc alatt hazaértem és köszönések nélkül feltrappoltam a szobámba. egy újabb fekete szatyrot vettem észre, amin a következő cetli állt: Nyugi, erre is gondoltam. Különböző sminkcuccokat, és egy valentino parfümöt találtam benne. Egyre jobban érdekel, hogy ki ez az ismeretlen. Még volt pár óra a bál előtt, ezért gondoltam nyugodtan tudok venni egy forró fürdőt és kényelmesen el tudok készülni. Hát nagyot tévedtem. Két perc se telt bele, de Ashley, Kayla, Chris, az ikrek, Jason, és Olivia rontott be a szobába.
- Meglepetés! –ordították egyszerre. Jelenleg pont erre nem volt szükségem. Mindegyikőjük egy-egy bőröndöt fogott a kezében.
- Mindenki ide akar költözni? – néztem meglepetten rájuk.
- Jaj, ne hülyéskedj. Gondoltuk nálad készülődünk. –felelte mosolyogva Ashley. Én ennek kevésbé örültem, de nem volt szívem elküldeni őket. Mintha csak fesztiválozók jöttek volna a szobámba, olyan nagy kupi keletkezett. Ruhák és fehérneműs emberek voltak mindenhol. Teljesen beleborzongtam.
- Úgy leinnám magam. –mondta Kayla, és a többiek is bólogattak. Nagyon gyorsan kifutottam a szobámból le a földszintre, és onnan szereztem műanyag poharakat és italokat, mielőtt a szekrényemben lévő ritka drága, féltve őrzött italaimat bontják ki, és eltörik a kristálypoharakat. Szerencsére senkinek nem tűntek fel az italok, így nyugodtan folytathattam saját készülődésemet. Magamra zártam a gardróbomat és gyorsan átöltöztem. A benn lévő tükörnél megcsináltam a hajam és a sminkem is, és teljesen kész voltam. Amint kiléptem azonnal elhallgatott mindenki.
- Baszki…Kurva jól nézel ki. –nézett rám döbbenten Nicole.
- Hol szerezted a ruhát? –kérdezte Olivia.
- Őszintén? Fogalmam sincs. Egy ismeretlentől kaptam. –válaszoltam könnyedén, mire mindenkinek felugrott a szemöldöke.
- Te csak úgy ismeretlenektől fogadsz el ruhát? –kérdezte Chris. Ez a mai felfogás…
- Nem. Valaki betört Julianhez, és letette ezt a ruhát a nekem címezve. –vontam vállat.
- Még jó, hogy nem Juliannek. –mondta Ashley és mindenki felnevetett.
- Kitudja. Lehet szexin állna neki. –viccelődtek az ikrek. Lehet lefeküdtek Juliannel, de ez már akkor sem vicces. Épp elég volt az első. Jason felém nyújtott egy whiskyvel töltött poharat. Elfogadtam tőle, és leültem melléjük. Régen röhögtem ennyit, mint velük. Gyorsan eltelt az a pár óra, és végre lemehettünk a bálterembe.