10. rész

10.rész

Számomra talán ez a legkülönlegesebb rész, hiszen a 10. és gondoltam kicsit jobban megfűszerezem mint a többi részeket. Jó szórakozást! -C

– Mindenki tudja a szabályokat! Egy igaz állítást mondasz magadról, viszont ha rád nem igaz, iszol. –kiáltotta Ashley. Milyen régen játszottam ezt a furcsán ütős játékot. Az emlékeim között vannak jók, és rosszak is, ezt viszont a jóhoz tartozik. Itt mindig el tudtam magam engedni.
- Soha nem öltem embert. –kezdte Kayla, és persze rajta kívül mindenki ivott velem együtt.
- Majd fogsz. –kacsintott rá Ashley.  – Szerelmes vagyok.
Érdekes, de senki nem ivott. Még én se. Mi Masonnel, mindig szerelmesek voltunk a másikba, de ugye a barátság az első, és ezt sose fogjuk kitenni semminek. Riley és a szerelem? Kizárt. Ridegebb, mint bárki.
- A szüleim meghaltak. –mondta Chris, és engem és Kaylat kivéve senki sem ivott. Mondjuk ezt gondoltam.
- Nem feküdtem le senkivel az asztalnál ülők közül. –következett Riley. Én, Mason, Julian, az ikrek, Chris és Ashley ittunk.
- Mason azt ne mond, hogy te meg Ashley.. –kezdett bele Riley elképedve, de Mason félbeszakította.
- Sose. –rázta a fejét Mason. Mindenki rám nézett, majd Masonre.
- Most meg mi van? Több mint 70 éve barátok vagyunk. Egyszer meg kellett történnie. –vont vállat Mason.
- Még mielőtt jönnének a kérdések, Julian történetesen az exem. –zártam rövidre.
- Melyikőtök érzett többet a barátságban? –szegezte nekem a kérdést Riley. Tudtam, hogy Masonre utal, de nem értettem, hogy minek akarja tudni.
- Mindketten. –feleltem röviden. Éreztem, ahogy Mason és Julian is rám néz, de nem néztem feléjük. Tudom, hogy mit mondana most Julian és Mason is. Mason megsimította a kezemet, érzékeltetve, hogy ő itt van nekem. Ezt egyedül kell elvinnem. – Röviden elmagyarázok mindent. Szóval mi Masonnel többet érzünk egymás iránt, mint barátság, viszont úgy gondoljuk, hogy barátoknak jobbak vagyunk, mint szeretőknek, így megmaradt ez a felállás, és néha szerintem talán jó célra is fel lehet használni ezt a dolgot, plusz régebben becsúszott egy két barátság extrákkal dolog. – meséltem gyorsan. Riley egy pillanatra megvetően rám nézett, majd Masonre nézett. A többieket kevésbé érdekelte a sztori. Viszont annál inkább Nicole és Cornelia sztorija. Mindenki tudta, hogy az ikrek elég perverzek, és bármibe belevágnak, de Nicole mondatán én is fenn akadtam.
- Kóstoltunk egy kicsit Julianből. – vont vállat lazán Nicole. Mint ha mi sem történt volna. Édes hármas? Juliannel? Ki van zárva. De legbelül tudtam, hogy Nicole nem hazudott. Ez viszont fájt. Én nem feküdtem le Masonnel, ő meg lefekszik az ikrekkel. Felálltam az asztaltól és kimentem a klub elé. A táskámban kotorásztam, amikor két cigis dobozt vettem elő. Az egyik black devil rosé flavour volt, a másik pedig egy piros marlboro. Imádlak Mason! Mindenre gondol. Inkább a piros marbit bontottam meg, mert azt erősebbnek találtam. Egy szálat már a számba vettem, amikor öngyújtó után kutakodtam, de valaki az orrom elé tolt egyet. Felnézve Julietet pillantottam meg, aki mosolyogva rám nézett.
- Nem nézném ki belőled, hogy cigizel. –fogadtam el az öngyújtót mosolyogva. Meggyújtottam a cigim és nagyot szívtam belőle. Még a tüdőm is bele bizsergett.
- Hát rólad se mondható. –vont vállat könnyedén Juliet és ő is meggyújtotta a cigijét. Próbáltam nem Julianre gondolni, de kénytelen voltam. Egyre gyorsabban kezdtem szívni az egy szál cigarettámat, ami Julietnek is feltűnt.
- Mi történt? –kérdezte Juliet azonnal. Nem válaszoltam azonnal. Elszívtam az egy szál cigimet, és egy újat vettem elő, mert nem tudtam lenyugodni. Hogy meg tudnám fojtani most Juliant! A fejem majdnem elborult, csak a mellettem álló Juliet adta belém a lelket, hogy nincs értelme az őrjöngésemnek.
- Tudod, van azaz érzés, amit akkor érzel, ha megtudod, hogy az exed egy édes hármasba keveredett egy alig két napja ismert személyekkel. –néztem idegesen Julietre. Legszívesebben megütöttem volna valakit. Nagyon rosszul esett, amit tett. De baszki, egy napja sem ismerheti őket! Faszom, ritka felháborító dolog.
- Nyugi, ne rajtam töltsd ki a dühödet. –lépett egyet arrébb Juliet. – Megértem, hogy min mehetsz keresztül, de ha belegondolsz, ő csak az exed. Senki több. Nem kellene, hogy érdekeljen. –mondta Juliet. Lehet, igaza van Julietnek. Julian csak az exem, de akkor sem tehetek az érzés ellen. Ha ő ezt megteszi, akkor én is elmondom neki az igazat. Sőt, többet is. Meglátjuk, hogy kinyeri a végjátszmát.
- Köszönöm Juliet! –pusziltam meg régi barátnőmet és bementem a klubba. Visszaültem az asztalhoz, és azonnal Julianhez fordultam.
- Te aztán jó nagy képmutató vagy Julian. –kezdtem bele, de Julian bele szólt.
- Calissa, nem hiszem, hogy ezt itt kéne. - mondta Julian.
- Komolyan te vagy az, aki úgy gondolja, hogy lefeküdtem Masonnel, miközben te tényleg lefekszel valakikkel? Hát akkor elmondom a saját szívfájdalmadra, hogy bár nem feküdtem le vele, de csókolóztunk. És csak azért gondoltam, hogy bele megyek veled ebbe a kis titok dologba, mert úgy éreztem hálával tartozom neked. Semmi más miatt nem tettem volna meg. De már a hálának is vége. Lealacsonyító dolog volt ez a szememben, amit tettél. –förmedtem rá. Egyből beültem Mason ölébe és megcsókoltam mindenki előtt. Nem érdekelt Julian véleménye. Tartsa meg magának. Mason lehet eltolt volna, de mégsem tette, helyette visszacsókolt.
- Nem akarlak titeket félbeszakítani, de Calissa lángol a kezed. –mondta Chris enyhén meglepődve. Elhúzódtam Masontól és én is saját szemügyre vettem. Mosolyogva néztem a kezemet, ami egyre jobban kezdett hasonlítani egy fáklyára.
- Ezt vártam. Az első jelet. Kezdek visszatérni. –önelégült mosollyal az arcomon egy kézlegyintésre elállítottam az egészet. Végre. Nem sokára minden erőm visszatér. De ez még hosszú folyamat lesz. Sokat kell majd gyakorolnom. Boldogan visszafordultam Masonhöz és folytattam, amit abba hagytam.
- Lépjünk le. –suttogtam alig hallhatóan a fülébe. Mason csak bólintott, és minden bejelentés nélkül elhagytuk helyszínünket és haza mentünk. Láttam Masonön, hogy élvezi, de aggasztja is a viselkedésem, és ő sem tudja, hogy melyik uralkodik el jobban rajta. Zöld szemei, mint smaragd világított az éjszakában. Nem tudtam, hogy most mit gondolhat rólam. Mason mindig egy nyitott könyv volt számomra, de most fogalmam sem volt, hogy mit fog mondani nekem a következő másodpercben. Otthon leültünk a kinti medence partjára, de most Mason csókolt meg. Elkezdtük vetkőztetni egymást, míg végül mindketten egy szál fehérneműben nem voltunk. Én csak fogtam magam és beugrottam a vízbe, Mason pedig utánam. Csókjaink soha véget nem érőnek tűntek és a miénk volt az éjszaka.