6.rész
Úgy
gondoltam nem segítek neki felállni, ezért szó nélkül ott hagytam. Julian-en
látszódott a meglepettség minden egyes árnyalata. Megsértődtem egy kicsit rá,
ezért próbáltam nem vele foglalkozni.
- Nagyon jó. –mondta a tanár. – Van még valaki, aki megküzdene Ms. Dragnight-tal?
- Én. –jelentkezett egy srác. Fekete haja és kék szeme volt, elképesztően helyes arcvonásokkal. A feszes fehér póló kimutatta kocka hasát. Elképesztően szexi srác volt, és volt mersze kiállni ellenem. Nem is rossz.
- Mr. Johnson, maga az iskola legjobbja. Reméltem, hogy megpróbálja. – biccentett a tanár.
- Na jól van, figyelj, ne reménykedj, hogy valaha is földre terítesz. – magyaráztam a srácnak, de közbe figyelmetlenségem híján mégis a földre kerültem. A srác kacéran rám mosolygott fentről. Haha. Oké, földre terített. Na és? A meccsnek közel sincs vége. Azonnal felpattantam és már rúgtam is, de kivédte. Mondjuk kiszámítható lépés volt tőlem.
- Én nem fogok veled finomkodni, mint a pasid. –nevetett a srác.
- Julian nem a pasim. –emeltem fel a hangomat. Kezdett idegesíteni a srác. Viszont egy taktikára volt szükségem. De melyikre? Végig gondolva máris találtam egyet. Az 1987-ben kidolgozott taktikám kell. Kapóra jön az, hogy felidegesített. Még nagyon nem használtam, de itt az ideje. A lényeg, hogy el kell hitetni vele, hogy mérgemben folyamatos hibákat követek el azzal, hogy folyamatosan be akarok vinni neki egy ütést, és a végén, amikor „kigáncsolnám” a mozdulatot elkezdem, amire persze ő ki akarja védeni. Így abba hagyom a mozdulatomat és földre terítem. Nem bonyolult. Azonnal elkezdtem ütéseket bevinni, amiket folyamatosan kivédett, támadni nem fog, hiszen kivárja, amíg leállok. Még több ütést próbáltam bevinni egyre gyorsabban, mint ha egyre mérgesebb lennék. Egy pillanatra megálltam, tettlegelve, hogy nem hiszem el, hogy nem vagyok képes legyőzni. És mint ha jönne az utolsó csapás elkezdtem a gáncsolás mozdulatát ő persze elkezdte kivédeni, viszont én megálltam és azonnal megfogtam a kezét hogy leterítsem, amire nem számítottam.
- Sose múld felül a tudásom. –kacsintottam rá. Segítettem felállni a srácnak, aki visszaélt a kedvességemmel és újból földre terített.
- Te se az enyémet. –kacsintott vissza. – De szép próbálkozás.
Betelt a pohár. Nagyon is. Azonnal rátámadtam, és szinte véres harc bontakozott ki közöttünk. Ez már nem taktika volt, csak az elborult fejem után mentem. Ütés, ütés, rúgás, védekezés. Valahogy ezek sorrendje cserélődött a kettőnk harcában. Még mindig döntetlenben álltunk, így minden erőmmel elkezdtem koncentrálni, és egy új dolgot véltem felfedezni saját magamban. Egy erőt, amit eddig sose használtam. Annyira felgyorsultam, hogy körülöttem minden lassú volt. Simán be tudtam vinni 5-6 olyan ütést, amit nem tudott kivédeni. Talán az összes helyen végig ütöttem ahol lehetett. Talán pár csontját is eltörtem. Ez a képesség nagyon jól jön, amikor nem vagyok az erőm tejhatalmában. Kezdett visszatérni a normális gyorsaságom, és vártam az eredményt. A srácra néztem, aki a fájdalomtól összerogyva feküdt a földön. Most már úgy éreztem, hogy nem segítem felállni. Fél perc és úgyis begyógyulnak a törések. Még fájdalmában is elnevette magát.
- Végre kihoztam belőled valamit. Nem is rossz. –mondta halkan. – Tudtam, hogy többre is képes vagy. –mosolygott cinikusan. Mégis minek akarja kihozni belőlem a legtöbbet? Azt hiszem nem nagyon fogjuk kedvelni egymást.
- Riley!! –ordított egy lány messziről. Legalább tudom mi a neve Mr. Johnson-nak. Riley összevont szemöldökkel nézett a lányra, aki egyre közeledett felénk. A lány fekete hajával és kék szemével ugyancsak kitűnt a tömegből, ahogy Riley is. Biztosan testvérek. Riley nyugodtan felállt a földről, és ő is elindult a lány felé.
- A rohadt életbe is, hisztizz máshol Cordelia. Nem vagyok kíváncsi a problémáidra. –mondta Riley azonnal. – Menj vissza a buzi pasidhoz és annak nyafogj.
- Tudod, hogy mekkora hülye vagy? A balfasz barátodat miattad viszik bíróság elé. Te vagy azaz egyetlenegy szerencsétlen ember a földön, aki miatt ennyi ember szív. Fogd fel, hogy vállalnod kellene a tetteidért a felelősséget. –mondta a nővére neki. Riley nem érzékelte a mérsékelten nagy hibáját, de a nővére nagyon is. Semelyik sem tűnt hülyének, csak ki nem állhatták egymást. Itt is csak haragot és gyűlöletet láttam, ami felháborított. Megint a saját fejem után menve oda mentem hozzájuk, és elkezdtem én is beleszólni a kis vitába.
- Csak egy pillanatra szarjátok már le a problémákat. Tudom, hogy kurva nehéz, de fogadjátok el egymást úgy, ahogy vagytok. A családotokat nem választhatjátok meg, viszont éljetek már annyival, hogy megbecsülitek egymást. Volt kemény húsz évem gondolkodni mindenen, amit valaha is elcsesztem. És abban biztos vagyok, hogy a családodnak kellene az elsőnek lennie. Nekem nem lehet az, ami már egy mellékes ügy, de visszatérve rátok, nagyon gyorsan kezdjetek el bízni a másikban, különben semmit nem ér az egész.
- Nagyon jó. –mondta a tanár. – Van még valaki, aki megküzdene Ms. Dragnight-tal?
- Én. –jelentkezett egy srác. Fekete haja és kék szeme volt, elképesztően helyes arcvonásokkal. A feszes fehér póló kimutatta kocka hasát. Elképesztően szexi srác volt, és volt mersze kiállni ellenem. Nem is rossz.
- Mr. Johnson, maga az iskola legjobbja. Reméltem, hogy megpróbálja. – biccentett a tanár.
- Na jól van, figyelj, ne reménykedj, hogy valaha is földre terítesz. – magyaráztam a srácnak, de közbe figyelmetlenségem híján mégis a földre kerültem. A srác kacéran rám mosolygott fentről. Haha. Oké, földre terített. Na és? A meccsnek közel sincs vége. Azonnal felpattantam és már rúgtam is, de kivédte. Mondjuk kiszámítható lépés volt tőlem.
- Én nem fogok veled finomkodni, mint a pasid. –nevetett a srác.
- Julian nem a pasim. –emeltem fel a hangomat. Kezdett idegesíteni a srác. Viszont egy taktikára volt szükségem. De melyikre? Végig gondolva máris találtam egyet. Az 1987-ben kidolgozott taktikám kell. Kapóra jön az, hogy felidegesített. Még nagyon nem használtam, de itt az ideje. A lényeg, hogy el kell hitetni vele, hogy mérgemben folyamatos hibákat követek el azzal, hogy folyamatosan be akarok vinni neki egy ütést, és a végén, amikor „kigáncsolnám” a mozdulatot elkezdem, amire persze ő ki akarja védeni. Így abba hagyom a mozdulatomat és földre terítem. Nem bonyolult. Azonnal elkezdtem ütéseket bevinni, amiket folyamatosan kivédett, támadni nem fog, hiszen kivárja, amíg leállok. Még több ütést próbáltam bevinni egyre gyorsabban, mint ha egyre mérgesebb lennék. Egy pillanatra megálltam, tettlegelve, hogy nem hiszem el, hogy nem vagyok képes legyőzni. És mint ha jönne az utolsó csapás elkezdtem a gáncsolás mozdulatát ő persze elkezdte kivédeni, viszont én megálltam és azonnal megfogtam a kezét hogy leterítsem, amire nem számítottam.
- Sose múld felül a tudásom. –kacsintottam rá. Segítettem felállni a srácnak, aki visszaélt a kedvességemmel és újból földre terített.
- Te se az enyémet. –kacsintott vissza. – De szép próbálkozás.
Betelt a pohár. Nagyon is. Azonnal rátámadtam, és szinte véres harc bontakozott ki közöttünk. Ez már nem taktika volt, csak az elborult fejem után mentem. Ütés, ütés, rúgás, védekezés. Valahogy ezek sorrendje cserélődött a kettőnk harcában. Még mindig döntetlenben álltunk, így minden erőmmel elkezdtem koncentrálni, és egy új dolgot véltem felfedezni saját magamban. Egy erőt, amit eddig sose használtam. Annyira felgyorsultam, hogy körülöttem minden lassú volt. Simán be tudtam vinni 5-6 olyan ütést, amit nem tudott kivédeni. Talán az összes helyen végig ütöttem ahol lehetett. Talán pár csontját is eltörtem. Ez a képesség nagyon jól jön, amikor nem vagyok az erőm tejhatalmában. Kezdett visszatérni a normális gyorsaságom, és vártam az eredményt. A srácra néztem, aki a fájdalomtól összerogyva feküdt a földön. Most már úgy éreztem, hogy nem segítem felállni. Fél perc és úgyis begyógyulnak a törések. Még fájdalmában is elnevette magát.
- Végre kihoztam belőled valamit. Nem is rossz. –mondta halkan. – Tudtam, hogy többre is képes vagy. –mosolygott cinikusan. Mégis minek akarja kihozni belőlem a legtöbbet? Azt hiszem nem nagyon fogjuk kedvelni egymást.
- Riley!! –ordított egy lány messziről. Legalább tudom mi a neve Mr. Johnson-nak. Riley összevont szemöldökkel nézett a lányra, aki egyre közeledett felénk. A lány fekete hajával és kék szemével ugyancsak kitűnt a tömegből, ahogy Riley is. Biztosan testvérek. Riley nyugodtan felállt a földről, és ő is elindult a lány felé.
- A rohadt életbe is, hisztizz máshol Cordelia. Nem vagyok kíváncsi a problémáidra. –mondta Riley azonnal. – Menj vissza a buzi pasidhoz és annak nyafogj.
- Tudod, hogy mekkora hülye vagy? A balfasz barátodat miattad viszik bíróság elé. Te vagy azaz egyetlenegy szerencsétlen ember a földön, aki miatt ennyi ember szív. Fogd fel, hogy vállalnod kellene a tetteidért a felelősséget. –mondta a nővére neki. Riley nem érzékelte a mérsékelten nagy hibáját, de a nővére nagyon is. Semelyik sem tűnt hülyének, csak ki nem állhatták egymást. Itt is csak haragot és gyűlöletet láttam, ami felháborított. Megint a saját fejem után menve oda mentem hozzájuk, és elkezdtem én is beleszólni a kis vitába.
- Csak egy pillanatra szarjátok már le a problémákat. Tudom, hogy kurva nehéz, de fogadjátok el egymást úgy, ahogy vagytok. A családotokat nem választhatjátok meg, viszont éljetek már annyival, hogy megbecsülitek egymást. Volt kemény húsz évem gondolkodni mindenen, amit valaha is elcsesztem. És abban biztos vagyok, hogy a családodnak kellene az elsőnek lennie. Nekem nem lehet az, ami már egy mellékes ügy, de visszatérve rátok, nagyon gyorsan kezdjetek el bízni a másikban, különben semmit nem ér az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése