9. rész

9.rész

Reggel fejfájósan, Mason mellett ébredtem. Azonnal felültem és boldogan nyugtáztam, hogy a saját szobámban vagyok. A tegnap estémből csak annyi maradt meg, hogy iszom, de egyedül. Utána már csak a homály maradt. Nagyon kiüthettem magam. Mégis hogy keveredett ide Mason? Az ágy köré néztem, de nem találtam levetett ruhákat kivéve a sajátomat a kanapén. Masonre néztem, aki még aludt és háttal volt nekem. Ő még ruhában feküdt le. Kivettem a párnám alól a telefonom és megnéztem az időt. 11:30. Azt hiszem, ma már nem megyünk suliba. Viszont én délután mehetek a pszichiáteremhez. Őrülten várhat rám. Óvatosan felálltam Mason mellől és elmentem összeszedni a cuccaimat, de az asztalon megpillantottam két papírtáskát, aminek a tetején egy cetli volt. „ Majd nézz be a gardróbodba is. –M”. Kinyitottam a gardróbom és a régi ruháim helyett vadonatújakat találtam. A régi koktél és estélyi ruháim megmaradtak, ahogy az ékszereim is, viszont minden más cserélődött. A papír táskákba már bele se néztem. Leültem a gardrób közepén lévő kanapéra és boldogan szemléltem végig új ruhatáramat. Miután kicsodálkoztam magam, kijöttem a gardróbból és visszafeküdtem Mason mellé.
- Köszönöm. –suttogtam a fülébe. Tíz másodperc múlva megfordult és álmosan rám mosolygott.
- Emlékszel bármire is a tegnap estéből? –kérdezte csukott szemmel.
- Őszintén? Csak annyira, hogy ittam. De biztos vagyok benne, hogy nem lettünk szex pajtik. –vontam vállat lazán. Mason kinyitott a szemét és elmesélte a tegnapi este további részleteit.
- Ennyire gáz voltam? –nyomtam a fejemet a párnába.
- Inkább cuki. –kócolta össze a hajamat nevetve.
- De te hogy kerültél hozzám? –kérdeztem kíváncsian. Mason nem válaszolt azonnal, csak egy kis idő elteltével.
- Rád akartam nézni, mert tudtam, hogy a szüleid elutaznak. Ha úgy érzik, hogy a terhükre vagy, mindig elutaznak. –vont vállat Mason. Hirtelen Julian rontott be a szobába.
- Miért nem voltál…- kezdett bele Julian, de miután észrevette Masont, elhallgatott. Fél percig néma csendben, befeszült kézzel bámult minket, majd kirontott a szobából. Mason intett, hogy menjek utána. Felugrottam az ágyból és még épp az ajtónál értem utol.
- Nem feküdtem le Masonnel. –kezdtem bele de Julian félbeszakított.
- Ez hülye duma. –nyitotta az ajtót, de megfogtam a másik kezénél és az ideges Juliant berángattam az egyik földszinti tárgyalóterembe. Leültettem egy székbe, és elmondtam neki mindent, amit Mason mesélt nekem. Persze a csókot kihagytam belőle.
- Ennyi? –kérdezte fújtatva Julian.
- Ennyi. –feleltem és leültem mellé az egyik székre. Kezdett megenyhülni, és látszott, hogy hisz nekem. Julian hátradőlt a székben és gondolkozott. Nem kutattam a fejében, a nélkül is tudtam, hogy válaszokat keres.
- Most elmegyek. –állt fel. Már nem volt mérges, és nem is duzzogott. Kiment az ajtón, én pedig ott maradtam az üres szobában. Elmentem a konyhába, és vittem fel reggeli gyanánt két pohár vért a szobába. Egyiket oda adtam Masonnek, másikat magamnál tartottam.
- Végül lenyugodott kicsit. –ültem az ágyra.
- Kihagytad? –kérdezte Mason azonnal.
- Ki. –feleltem két korty között. Mason beletúrt kócos hajába és maga elé meredt.
- Talán jobb is volt. Csak még jobban kiakadt volna. –felelte nyugodtan. Tudta, hogy mit csinál, és örülök, hogy ő is így látta jobbnak. – Mi a mai terv?
- Nosztalgia plusz pszichiáter. –kopogtattam a körmeimet az üvegpoháron. Mason elmosolyodott, és egy puszit nyomott a fejemre. A nap további részében nézelődtünk és Mason tanította nekem a laptop használatát. Meg minden más elektronikus kütyüvel is megismerkedtem. Szinte hihetetlen, hogy ilyen rövid idő alatt is mekkorát fejlődik a világ. És ez egyre csak gyorsabb lesz. Lementünk a mozi terembe is, és megnéztük az eredetet. Egy átlagos, felfedezős napunk volt, a pszichiáter nem mondott semmi komolyat. Vele is jól elbeszélgettem. Miután haza értem Masont váratlanul sehol sem találtam. Talán fél órát próbálkoztam a facebook nagy rejtelmeit megoldani, de nem nagyon ment, mire megérkezett Mason. Amint látta, hogy mivel próbálkozom elnevette magát.
- Ezt inkább bízd a profikra. –vigyorgott rám.
- Igen, már kezdem én is így gondolni. –nevettem. Mason újabb szatyrokat tett le elém, én pedig kérdőn néztem rá.
- Ez a ma estére kell. –nyomta a kezembe a zacskókat. A zacskókban egy fekete lakk tűsarkút találtam, egy világos szakadt farmer sortot, egy fehér nirvana felirattal díszített fekete trikót, és egy kör alakú fekete napszemüveget. Elmentem és felvettem őket, de a gardróbomból még felvettem hozzá egy szürke gomb nélküli lógós pulcsiszerű valamit, és banánkontyom fölé egy összecsavart sötétkék kendőt tettem. Tipikus füstös szemeket csináltam, és hozzá egy piros rúzst kentem fel.
- Egyáltalán hova megyünk? –kérdeztem Masontól, akitől csak egy ravasz mosolyt kaptam.
- Egy klubba. A tiszteletedre rendeztünk egy kisebb bulit. –nézett félre, mint ha nem is ő szervezte volna meg. Nagyon jól tudta, hogy tiszta másnapos vagyok, de hát, ha buli van, akkor inni kell. A napszemüveget már meg se kérdeztem, hogy mire kell. Lementünk a garázsig, és egyik kedvenc kocsimat választottam. Egy gyönyörű 1992-es Porsche, amiben alig van 100 kilométer. Végig simítottam a kezemet a kocsi oldalán. Régi öreg barátom. Mason hozta a kulcsokat és beült az anyósülésre. Ezt a kocsit csak én vezetem. Mennyire imádom ezt a Porschét. Út közben ordítattuk a rádiót, és Mason magyarázta az útvonalat. Egy neonfényes hely előtt álltunk meg. A tömeg és a zene hangja kihallatszódott az utcára is. Jöttünkre hatalmas nagy üdvrivalgás tört ki a klubban. Belülről látszódott, hogy egy jól menő, extrém hely volt. Nekem való. A tömeget a fél iskola alkotta.
- És megjött a különleges vendégünk is! –hallottam a dj kiáltását. Újabb üdvrivalgás tört ki a tömegből, és kétfelé válva utat eresztettek nekünk. Engem azonnal felinvitáltak a színpadra, ahol a dj-vel beszélgettem öt percet, és át adott egy ajándék absolut vodkát. És ez az én partim. Le vagyok nyűgözve. Ezt még Masonből sem néztem volna ki. Nagyon örültem neki. és jól esett, hogy ennyien eljöttek miattam. Hátulról észrevettem Mason kéz lengetését, és utat törve magamnak oda mentem hozzá. A klubban jól érezhető volt az alkohol, az izzadság és a vér szaga. Mindenki a toppon volt, és most pont ez kellett nekem. Itt minden megtalálható volt a tökéletlen valóságból. Egy este, amikor az emberek elfelejtik a problémáikat és a jelenre koncentrálnak. A zenét nagyon bírtam, és szívesen táncoltam volna, de Mason karomnál fogva elhúzott. Ashleyék asztalához ültetett le, közvetlen Riley mellett. Riley mégis minek jött el? Azt hittem nem bír.
- Komolyan, szinte megtiszteltetés, hogy eljöttél, Riley. Remélem most kevésbé lesz kedved felállni az asztaltól. –köszöntöttem Rileyt. Válaszul egy gúnyos mosolyt kaptam. Kedves. Egy pillanatra azt hittem, hogy rosszul látok, de Juliant pillantottam meg az asztalnál. Idáig éreztem, ahogy árad belőle az alkohol szag. Gondolom Mason nem tudta máshogy rávenni, hogy eljöjjön.
- Jaj, Calissa, végre, hogy itt vagy! Nélküled nem akartuk elkezdeni a játékot. –üdvözölt Ashley egy ölelés kíséretében. Hát, akkor kezdődjön a játék.